„Mozgás az élet!”
Ezt a sokszor elhangzott, elcsépelt gondolatot nagyon sokan használják, de annál kevesebben értik valójában.
Pedig nagyon igaz, ha veszünk egy perc fáradtságot és átgondoljuk…
A gyermekek születése után a szülők és a védőnő már rögtön árgus szemmel figyeli a csöppség milyen „reakciókat” produkál. Ha bármi gyanúsat észlelnek a gyermeket „fejlesztésre” viszik, amelynek jelentős része tornáztatás, mozgatás és masszírozás.
A későbbiekben is folyamatosan szemmel tartják, kúszik-e, stb.
Ez a tény egész életünk végéig elkísér minket, akár figyelünk rá, akár nem.
Az idősebbek is rendszeres mozgással tudják leginkább megőrizni szellemi frissességüket, fizikai jóllétüket.
Sok embertől hallani: „Ó, mozgok én eleget! Takarítok, boltba megyek…”
Hát nem. Ez nem mozgás. Csak az, amit a mozgás élményéért, illetve önmagunkért végzünk rendszeresen.
Természetesen a mozgást is meg lehet különböztetni keleti és nyugati gondolkodásmód szerint. De amiben biztos, hogy mind a kettő egyetért az az, hogy kedélyállapot javító.
A nyugati- inkább fiziológiai szempontból közelít: az izmokra, csontokra, vérkeringésre, szervekre, hormonrendszerre és az idegrendszerre gyakorolt hatása alapján.
A keleti- már az előbbiek mellett figyelembe veszi a test energiával (csí) történő ellátását is. Ázsiában a mozgásszegény életmódnál a test meridián pályáiban keringő energia egyensúlyát (többlet, hiány, elakadások, blokkok) kiemelt fontossággal kezelik és állítják helyre.
Az, hogy milyen mozgást végzünk, már ízlés, egyén és alkatfüggő, de amit nagyon fontos figyelembe venni mai rohanó világunkban, hogy egy túlfeszített idegrendszert nem ajánlatos tovább terhelni „pörgős” mozgással. A kifáradás nem egyenesen arányos a kiegyensúlyozott nyugalommal. Szerencsére rengeteg meditatívabb jellegű mozgásforma (jóga, chikung) is elérhető már a közvetlen környezetünkben is.